Várszegi Asztrik emeritus főapát közel húsz éve hordozta magában a szándékot, hogy megemlékezzen Legányi Norbert bencés főapát életéről, szolgálatáról és arról a rendkívül nehéz történelmi időszakról, amelyben a rend élén állt. Aktív főapáti évei alatt azonban erre nem nyílt lehetősége. Kutatásainak eredményeiből akkoriban „csak” tanulmányokat tett közzé – mindegyik már előre jelezte a készülő nagyobb mű körvonalait.
Nyugdíjas évei hozták el azt az időt és szabadságot, amelyben Asztrik atya végül teljessé tudta formálni ezt a munkát. A kötet Legányi Norbert főapáti szolgálatát dolgozza fel, miközben emléket állít a magyar bencés közösség egyik legnehezebb korszakának is.
A szerző nem csupán kutatóként, hanem tanúként is közelít a történethez: az események jelentős részét maga is átélte, a szereplők többségét személyesen ismerte. Ez a személyes tapasztalat segítette abban, hogy az írásos forrásokból kirajzolódó, olykor töredékes képet árnyalja, és megértse az eseményeket alakító emberi motivációkat is.
A munka egyik legfontosabb forrása Legányi Norbert főapát naplója, amelyet tudatos elhatározással vezetett 1957 júliusától 1969 januárjáig, megörökítve mindazt, amit a rend története szempontjából értékesnek tartott.
Ez a kötet több évtizednyi kutatómunka gyümölcse – egyszerre történeti feldolgozás és személyes tanúságtétel. Szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe.
Várszegi Asztrik (1946)
Pannonhalmi bencés szerzetes, történelem–német szakos tanár, c. culusi püspök, emeritus főapát. 1976-tól a rend győri, majd pannonhalmi gimnáziumában tanított egészen 1988-ig. Ezzel egyidejűleg a rendi főiskolán is oktatott. 1978 és 1986 között a novíciusok magisztere és a rendi fiatalok tanulmányi felelőse (prefektusa) volt, majd 1985-től a pannonhalmi főmonostor perjele. 1985-ben történelemből doktori címet szerzett az ELTE-n, majd ugyanitt 1997-ben megszerezte a PhD fokozatot is. Disszertációjának címe: Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát (1929–1950).
1989. február 11-én Esztergomban püspökké szentelték. Püspöki jelmondata: Fortitudo mea Deus – azaz: Erősségem az Isten. 1989 márciusától 1990 júliusáig a Budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora, valamint az Esztergomi főegyházmegye püspöki helynöke volt. A Központi Szeminárium rektoraként elindította a szeminárium átfogó renoválását. 1990 júniusától 1993 márciusáig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárának tisztét töltötte be.
1991 és 2018 között pannonhalmi főapát. Nevéhez fűződik a főapátság épületegyüttesének felújítása, a pannonhalmi bazilika újraszentelése, az apátság gazdálkodási hagyományainak felélesztése, II. János Pál pápa, a dalai láma és II. Alekszij, moszkvai pátriárka látogatásának előkészítése és lebonyolítása. Kiemelkedő a felekezet- és vallásközi párbeszéd előmozdításában betöltött szerepe.
Tekintse meg A megajándékozott című kiadványunkat is, amely egy baráti beszélgetés Várszegi Asztrikkal.
Látogasson el a Pannonhalmi Főapátság honlapjára.
