Út a szabadsághoz

Bencés Lelkiségi Sorozat

Grün, Anselm

A szabadság az emberiséget ősidők óta izgató, vágyait kifejező fogalmak egyike. Lelke mélyén minden ember vágyik a szabadságra. A „szabadság” fogalmát napjainkban sokan a francia forradalom óta létező szabadságmozgalmakkal azonosítják, az Egyházzal azonban nem, holott a szabadság a Biblia központi kifejezése, a lelki életet pedig az ősegyház ideje óta a szabadság begyakorlásának tekintjük. Ebben a könyvben nem a szabadság nagy teológiáját fejti ki a szerző, hanem a szabadság spritiuális dimenziója iránt érdeklődik. Mondanivalóját az Újszövetség üzenetére s annak néhány egyházatyánál és a szerzetességben fellelhető értelmezésére korlátozza.

A teológiában valamitől és valamire való szabadságot különböztetünk meg. Ez a könyv főleg az első szemponttal foglalkozik. A lelki út a függőségekből és kényszerekből a szabadsághoz vezet, a megszabadulás célja pedig: odaadni magunkat Istennek és az embereknek. Már Angelus Silesius úgy fogalmaz: „Aki szereti a szabadságot, szereti Istent”. A könyv végére azonban megvilágosodik, hogy fordítva is igaz: „Aki Istent szereti, az a szabadságot is szereti”.