„Nyisd meg ajkamat, Uram, és szám hirdeti dicséretedet.”
Ezzel a zsoltárverssel kezdődik minden nap a bencés szerzetesközösség imádsága: a csendből születő első szó, amely megtöri az éjszaka hallgatását. A csend nem hiány, hanem tér: Isten jelenlétének helye, ahová az imádság végül mindig visszavezet.
Ez a kötet ebből a csendből fakad. Harmincöt bencés szerzetes imádságait tartalmazza, akik a pannonhalmi Szent Márton-bazilika felszentelésének 800. évében és az azt követő esztendőben fogalmazták meg személyes és közösségi hitük szavait. Az imák végigjárják a bazilika tereit, és az olvasót is belépésre hívják: lassulásra, megállásra, szemlélődésre.
A kötet nemcsak a templom tereiben vezet, hanem a mindennapokban is. Reggeli, déli és esti imádságai segítenek megszentelni az időt, szavakba önteni terheinket, örömeinket, kérdéseinket – vagy éppen csendben Isten elé vinni mindazt, amit nem lehet kimondani.
Ez a könyv arra hív, hogy teret adjunk Isten jelenlétének: Pannonhalmán, otthon, vagy belső szobánk csendjében.
Tekintse meg A megajándékozott című könyvet is, amely egy baráti beszélgetés Várszegi Asztrikkal.
Látogasson el a Pannonhalmi Főapátság honlapjára is.
